Mit tanulsz abból, ha 30 napig a saját szemetedet nézed?

Ezzel a bejegyzéssel november elején egy mentálisan meglehetősen megterhelő kihívást tűztünk ki magunk elé. Mi, a Rifuzlarok, úgy döntöttünk, hogy 30 napon keresztül minden nap lefotózzuk és közzétesszük a Rifuz-szemeteseket.

Ezzel tükröt tartottunk magunk elé, hogy lássuk, mennyi hulladékot termel valójában a Rifuzl. És mivel nem akarunk semmit eltitkolni, Klara az eladók által minden nap lefényképezett szemetesekről készült képeket Instagram-sztorikban („story”-kban) tette közzé, egy rövid magyarázattal együtt arról, hogy mi van bennük.

Mivel úgy gondolom, hogy minden kihívás csak akkor hasznos, ha tanulunk belőle valamit, átnéztem az összes képet, a kérdéseiteket és a hozzászólásaitokat. Íme a tanulságok, amelyeket a 30 napos szemetesládás kihívás során tanultunk:

Először is: a számlák és a mérlegcímkék a vegyes hulladékba tartoznak. És nálunk ebből elég sok gyűlik össze!

Ez a tény sokakat közületek is meglepett. A számlákat és a mérlegcímkéket hőérzékeny papírra és hőérzékeny címkékre nyomtatjuk. A hőérzékeny vékony műanyag bevonat azonban BPA-t (vagy BPS-t – biszfenolt) tartalmaz. Emiatt a számlákat nem lehet úgy újrahasznosítani, mint a hagyományos papírt, hanem a vegyes háztartási hulladékba kell dobni őket. A noprintZ oldaláról:

Tudtátok, hogy a számlák többségét a BPA nevű veszélyes anyaggal vonják be, amely a hormonzavaró anyagok közé tartozik, és veszélyes az egészségünkre? A BPA-tartalom miatt a számlákat nem is lehet újrahasznosítani.

forrás: noprintZ

Egy másik forrást a Snaga Marib Facebook-profilján találsz.

Mit fogunk tenni ezzel kapcsolatban?

• Számlák: már régóta terveztük a számlakibocsátó program cseréjét. Az új szolgáltató kiválasztásakor az egyik szempont az volt, hogy a program lehetővé tegye a papírmentes számlakibocsátást. Arra törekszünk, hogy ügyfeleink már a tél vége felé a Rifuz számláit a noprintZ alkalmazás ban kaphassák meg – nyomtatás és hulladék nélkül! ?
• Címkék:
  • 67%-kal csökkentjük a csomagolás tömegének mérésére szolgáló mérlegünk által nyomtatottcímkék méretét – ez a projekt már folyamatban van, és remélem, még ebben az évben megvalósítjuk. Amikor megváltoztatjuk a címkék méretét, meg fogom kérdezni az új címkeszállítónkat, hogy vannak-e BPS-mentes címkék (még ha drágábbak is).
  • Hosszú távon azt tervezzük, hogy teljesen megszabadulunk a címkéktől, és valamilyen más módszert alkalmazunk a csomagolás tömegére vonatkozó információk tárolására és továbbítására a mérlegtől a pénztárig. Erről a koncepcióról már beszéltem Miho-val a Zavod 404-től, de ez egy nagyobb projekt, amelyre jelenleg még nem vagyunk felkészülve.
  • Arra bátorítunk, hogy hagyd a címkéket a poharaidon és edényeiden, hogy legközelebb ne kelljen újra lemérni őket és új címkéket nyomtatni. A címkék többnyire az edényen maradnak, még akkor is, ha mosogatógépbe teszed őket. Még két tipp:
    1) ha több azonos pohárad/edényed van, csak egyet mérj le,
    2) egyszer leméred az edényeket, a címkéket pedig elteszed a pénztárcádba, és a címkére ráírod, melyik pohárhoz/edényhez tartoznak.

Másodszor: ha friss termékeket árulsz, sok minden elkezd rothadni

Novemberben a friss gyümölcsválaszték meglehetősen változatos volt: legtöbbször mandarin, kakiz és kivi volt a kínálatunkban. Mivel a mandarinok felületét nem kezelik, gyorsan elkezdnek rothadni. A friss termékeket a lehető legrendszeresebben ellenőrizzük, és gyorsan kivesszük azokat, amelyek elkezdtek rothadni, hogy ne fertőzzék meg a többit. Ha a mandarinok kicsit megpuhultak, a boltban megesszük őket uzsonnára, vagy Manca hazaviszi őket, és mi ketten megesszük. Az igazán romlottakat pedig egyenesen a szerves hulladékba dobjuk.

A szerves hulladékba minden nap kerültek még (újrahasznosított és komposztálható) kéztörlők is.

Mit fogunk tenni ezzel kapcsolatban?

• Romlott gyümölcs: ez egy kétélű kard. Természetesen nem szeretnénk, ha az élelmiszer megromlana és kidobásra kerülne. A rothadás megelőzésére azonban felületi kezelőszereket használnak, és az ilyen módon kezelt gyümölcsöt nem szeretnénk értékesíteni a Rifuzlban. Álláspontunk az, hogy jobb, ha az almák a lehető legtermészetesebb módon termesztett és tárolt gyümölcsök, még akkor is, ha emiatt néhány megromlik és a biohulladékba kerül. Végül is ez természetes.
  Te is sokat tehetsz a gyümölcs- és zöldséghulladék csökkentéséért azzal, hogy a mi rendelési űrlapunkat használod a megrendeléshez. Annyi előnye van, hogy nehéz egy levegővétel alatt felsorolni őket: biztosan megkapod a megrendelt terméket (nem maradsz nélkül), mi pontosan tudjuk, mennyit kell rendelni, és amint az áru megérkezik hozzánk, SMS-t küldünk neked, hogy gyere el érte (frissebb már nem is lehet) …
• Törlőkendők: ha rajtunk múlna, kizárólag mosható pamut kendőket és kéztörlőket használnánk. De élelmiszeripari vállalkozásként be kell tartanunk a jogszabályokat (HACCP) is, amelyek előírják, hogy egyszer használatos törlőkendőket kell használnunk. Így a Valtex cégtől (amely szintén tagja az öko-kezdeményezésnek) vásárolt, újrahasznosított Lucart eco natural törlőkendőket használjuk. Így egyrészt megfelelünk az élelmiszeripari üzemekre vonatkozó követelményeknek, másrészt pedig azt is biztosítjuk, hogy újrahasznosított és komposztálható törlőkendőket vásároljunk.

Harmadszor: A Rifuzl mégis termel némi műanyaghulladékot

Ez talán az a tény, amely ebben a kihívásban sokakat a leginkább megdöbbentett vagy elszomorított.

Soha nem titkoltuk, hogy a Rifuzlban is keletkezik némi műanyaghulladék. De amint az a fenti beszélgetésből is kiderül, sokan maguk alkossák meg a Rifuzlról azt az ideális képet, ahol egyetlen, nálunk értékesített termék sem „érintkezett” műanyaggal.

Most jön az igazság pillanata:

Egyes termékek műanyag csomagolásban érkeznek a Rifuzlba.

Tudom, hogy elvárásod (és egyben kötelességünk is), hogy a Rifuzl a lehető legnagyobb mértékben törődjön a természettel. Hálás vagyok ezért, mert ez azt jelenti, hogy nem vagy közömbös, és kritikus szemmel nézed a munkánkat. Ez jó, és szeretnénk a lehető legközelebb kerülni ezekhez az elvárásokhoz.

Ugyanakkor Manca-val közös személyes kötelességünk (és sokak vágya), hogy biztosítsuk a Rifuzl hosszú távú fennmaradását. Mindezekkel az egymással ellentétes vágyakkal és érdekekkel aztán a te elvárásaid, a mi víziónk és a piac nagyon konkrét szabályai között lavírozunk (jelenleg bizonyos kereteken kívül nem tudunk lépni, még ha akarnánk is). Végül is realiszták vagyunk: a Rifuzl egy vállalkozás, és minden jó változáshoz, amit már véghezviszünk és amit még véghez akarunk vinni ebben a világban, az a feltétel, hogy létezzünk (más szavakkal, hogy ne „menjünk tönkre”).

A Rifuzl, ahogyan ma létezik, nem cél, hanem az út a cél felé. Ugyanúgy, ahogyan minden egyén, és következésképpen a társadalom egésze számára is az az út, hogy kilépjen a fogyasztás, a népességnövekedés és a korlátlan gazdasági növekedés jelenlegi zsákutcájából, és egy fenntarthatóbb életmód felé haladjon.

Ebben a fényben azokat a termékeket is megrendeljük, amelyek műanyag zacskókban érkeznek a Rifuzlba, mert az ügyfeleink kedvesen kérnek minket, hogy legyenek nálunk ezek a termékek. Erről a témáról órákig is írhatnék, de egyelőre elég legyen ennyi, nézzük meg a többi hulladékot is. ?

Mit tettünk eddig ezzel kapcsolatban?

• Túlnyomó többségben helyi termelőkkel és beszállítókkal dolgozunk együtt. Külföldről csak akkor importálunk (ezek olyan élelmiszerek, amelyeket már messze Rifuz polcaitól csomagolnak műanyag zsákokba), ha az ilyen termékeket helyben nem tudjuk beszerezni (különféle diófélék, gabonafélék és aszalt gyümölcsök, amelyek nálunk nem teremnek, …). Ezt tükrözi a kínálatunkra vonatkozó elveink rangsora is.
• Arra bátorítunk, hogy helyi termékeket vásárolj, ahelyett, hogy importáltakat keresnél, mint például az indiai dióféléket. Amikor már nem lesz nagy kereslet az importált termékek iránt, azokat örömmel kivesszük a kínálatból. Azok a termékek, amelyek szó szerint „zero waste” (a műanyaghulladék szempontjából a termőföldtől a Rifuzlig), kizárólag egyszerű helyi termékek. Példák olyan termékekre, amelyeket valóban soha nem csomagoltak műanyagba: olaj (a termelőktől visszaváltható fémhordókban kapjuk), helyben szárított gyümölcs, gyümölcslevek, méz, zabkása, dara, müzli, magvak stb.
• Az online áruházban fokozatosan egyre több terméknél jelöljük meg, honnan származnak, hogyan termelik őket, ki termeli őket, hogyan érkeznek hozzánk csomagolva, és keletkezik-e eközben hulladék.
• Ez közvetlen válasz a fenti, Špelával folytatott beszélgetésre: több szempontból is sokkal környezetbarátabb, ha a Rifuzlban ömlesztve vásárolsz egy terméket, még akkor is, ha műanyag zacskóban érkezett hozzánk:
  • Pszichológiai szempont: cselekedeteiddel ösztönzöd (vagy gátolod) a társadalmi változást. Ha egy hagyományos boltban vásárolsz ugyanazt a terméket műanyag zacskóban, azzal az indokkal, hogy „hiszen ez ugyanaz, mintha a Rifuzlban venném, mert ott is műanyagba csomagolva kapom”, akkor a status quo-t támogatod. Ez olyan, mintha azzal védekeznél, hogy ebédre a levest, a krumplit, a szeletet, a salátát és a desszertet bedobod a turmixgépbe, és az egészet összeturmixolod – mert úgyis mindent összekever a gyomrod. Tényleg mindegy neked?
  • Az összképben még mindig jóval kevesebb hulladék keletkezik. Egy vállalat ugyanolyan műanyag zacskókban vásárol földimogyorót, ugyanattól a beszállítótól, mint mi, majd átszállítja őket kisebb, „márkás” zacskókba, hogy a boltok polcaira kerülhessenek. Természetesen a földimogyoró csak egy példa. A boltok polcain látható élelmiszerek többségét így csomagolják át műanyagba. Ha nálunk vásárolsz, tehát jelentősen csökkentheted a hulladék mennyiségét. Az általunk rendelt csomagolások 10 és 25 kg közötti zsákok (az élelmiszertől függően). 25 kg indiai mogyorót (1 nagy zsák szállításra és tárolásra) az a cég 250 darab 100 grammos kis tasakba csomagol át. A Rifuzlban viszont nincs ilyen hulladék. Ez azért számít, nem igaz?
  • Ha lehetséges, a műanyag (és egyéb) zsákokat újrahasznosítjuk (odaadjuk a termelőknek, a munkatársaink otthon használják szemeteszsákként, odaadjuk nektek, ügyfeleinknek, különböző szervezeteknek és természetben zajló szemétszedési akcióknak stb.).
  • Ha valaha tényleg túl sok műanyag szatyor halmozódik fel, azokat szabályszerűen dobjuk ki, és bízom benne, hogy a hulladékunk ezen része valóban újrahasznosításra kerül. Miért? A hulladékokról és a fenntarthatóságról szóló szemináriumokon, kerekasztal-beszélgetéseken és rendezvényeken, amelyekre többször is meghívtak, vagy ahol előadást tartottam, megtanultam, hogy a nagy méretű csomagolóanyagok (pontosan ezek a nagy méretű műanyag szállítózsákok) éri el a legmagasabb árat a hulladékpiacon, mert ezeket messze a legkönnyebb és a legérdemesebb valódi értelemben újrahasznosítani. Egy nagy darab homogén, tiszta anyagról van szó, ezért lehetséges ez. A kisebb műanyagdarabokat és a nyomtatott, szennyezett, más hulladékokkal kevert, illetve többféle anyagból vagy többféle műanyagdarabból álló csomagolásokat nem lehet ésszerűen újrahasznosítani. Talán laboratóriumi körülmények között, de a gyakorlatban nem. Aki azt a „elméletet” adja el neked, hogy az egyszer használatos műanyag csomagolással a háztartásban minden rendben van, és hogy azt újra lehet hasznosítani, vagy nem ismeri a valóságot, vagy közvetlenül az arcodba hazudik és félrevezet téged. A bioplasztikról pedig ne is beszéljünk…

Bármennyire is ellentmondásosnak tűnik, néha még én is a műanyag védelmezőinek oldalára állok. Nem fair az egészet egy kalap alá venni (szó szerinti és átvitt értelemben is?). Valójában a műanyag szatyor jelenleg bizonyos élelmiszerek (kontextus) és bizonyos szállítási útvonalak (kontextus) esetében – tudomásom szerint – a legjobb kompromisszum az élelmiszerek szállításához. Ha az egész képet nézem, ugyanis sok okot látok arra, hogy a műanyag tulajdonságai miatt bizonyos helyzetekben miért ez az egyetlen logikus választás: megvédi az élelmiszert a nedvességtől, a rágcsálóktól és más kártevőktől, megőrzi illatát/ízét, szállítása nagyon könnyű, gyártási költsége alacsony stb.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy hirtelen a mellett állnék ki. Csak azt mondom, hogy a használatának ésszerűsége a körülményektől függ. És vannak olyan körülmények, amikor logikus a használata.

Negyedszer: ha nem papírmentesen dolgoznánk, akkor a papíron csúszkálhatnánk??

A papír manapság a „zero waster” világában jóval kevésbé negatív konnotációval bír, mint a műanyag. Ennek oka: a természetben gyorsabban bomlik le, és nagyobb mértékben újrahasznosítható. De még mindig ki kell vágni néhány fát, és fel kell használni némi vegyszert és energiát ahhoz, hogy a fából papírt nyerjünk.

A Rifuzlban két okból is rendkívül igyekszünk, hogy működésünk a lehető legnagyobb mértékben elektronikus és papírmentes legyen. Ennek két fő oka van: környezeti és gyakorlati. Tudod, a Rifuzl irodája a mi otthoni étkezőasztalunk (ott dolgozik Manca) és a hálószobában lévő asztal (itt dolgozom én – ezt a cikket is itt írom). Ha minden számlát és egyéb dokumentumot papírformátumban archiválnánk, Mancával már régóta nem lenne hol ennünk és aludnunk. Ezért már nagyon korán elkezdtük „nyaggatni” beszállítóinkat, hogy minden dokumentumot elektronikus formában küldjenek nekünk. A többségükkel nem volt gondunk, mások nehezebb diók, de általánosságban nagyjából azt mondanám, hogy legalább 90%-kal kevesebb papírhulladékot termelünk, mint amennyit termelnénk, ha Mancával nem ragaszkodnánk az elektronikus dokumentumokhoz. Számomra őrültségnek tűnik, hogy 2020-ban még mindig van, aki postai úton küldi a számlákat. Másrészt viszont megértem, a szokás vasruha. ?‍♂️

Mivel rengeteg kisebb papírdarab és -maradék is összegyűlik nálunk, a lányok a boltban borítékokat készítenek belőlük (a terminálról kinyomtatott bizonylatok tárolására vagy ajándékutalványok küldésére), névjegykártyákat, árcédulákat, jegyzetlapokat, …. De minden erőfeszítés ellenére többet gyűjtünk össze, mint amennyire magunknak szükségünk van.

Amíg egy műszak összefoglalójában Marcela le nem írta:

Egy hölgy azt javasolta, hogy legyenek olyan kártyáink is, mint ez – „Mindenre képes vagyok” –, vagy valami aranyosak, amiket az ajándék mellé lehet tenni, vagy amikre lehet valamit írni.

Marcela, egy műszakösszefoglalóban a Slacken

Az ötlet újabb ötletet szült, mígnem az egész egy mini-projektté nőtte ki magát. Tamara a dobozok, papírok és zsinórok maradékából a legaranyosabb, egyedi újévi üdvözlőkártyákat készített, vagy akár csak úgy, szép kívánságokhoz: ?❄️

Összefoglalás a papírhulladékokról:

• Kissé agresszíven „nyomást gyakorlunk”, hogy minden vállalat kizárólag elektronikus úton üzleteljen velünk.
• Az importált élelmiszerek csomagolásához használt papírzacskókat (amelyek száma aránytalanul meghaladja a műanyag zacskókét) megpróbáljuk megmenteni a szemétkosár elől úgy, hogy azokat a biohulladékhoz, csomagok töltelékeként, illetve arra, hogy az ügyfelek elvigyék magukkal a biohulladék-zsákokat.
• A kartondobozokat, amelyekben egyes külföldi termékeket kapunk (például a Georganics fogkrémeket és a Muhle borotvákat), az online áruházból küldött csomagok csomagolására használjuk fel, vagy továbbajándékozzuk.
• A Tamaraaa által készített kártyák hulladék papírból, kartonból és zsinegből készülnek. Mindegyik egyedi, és ha megveszed őket, ezzel támogatod a szlovén tervező kézimunkáját, valamint azokat az időseket, akiknek a Vida projekt keretében a Humanitarček segít.

Ötödször: a Rifuzl kosaraiba olyan hulladékok is kerülnek, amelyek nem a Rifuzlban keletkeztek

Idén tavasszal Mancával két akció keretében rendbe hoztuk az üzlet környékét, és többek között új életre keltettünk néhány régi betonvályút. Most már a Rifuzl-esek gondozzák őket, és bár növények vannak ültetve bennük, a járókelők nyilvánvalóan szemétkosárnak nézik őket. Így a munkatársaink műanyag palackokat, cigarettacsikkeket, cigarettásdobozokat, eldobható cigarettásdobozokat és műanyag „to-go” poharakat szednek ki belőlük.

Ezt úgy értelmezem, hogy ez egyszerűen a kultúránk része. Írtunk az önkormányzatnak, hogy a környékünkre helyezzenek el még néhány szemetesládát, de többször is egymás után biztosítottak arról, hogy a területrendezési terv ezt nem írja elő, és hogy a város ezen részén elég gyakran vannak elhelyezve a szemetesládák. Gondolj erről, amit akarsz. Én úgy gondolom, hogy azoknak, akik a területrendezési tervet készítik, kicsit gyakrabban kellene kimenniük a terepre, és beszélgetniük a környék lakóival, akiket a terv érint.

Hatodszor: ha ügyetlen ujjak ételt szórnak a földre, azt a szemetesbe kell dobni

Ezzel a bejegyzéssel arra szerettünk volna felhívni a figyelmet, hogy azok, akik először jönnek hozzánk, és még nem szoktak hozzá a saját csomagolásukba való vásárláshoz, inkább várjanak egy percet, amíg az eladó foglalkozik velük, és segít megtölteni a tartályokat:

Mert nehéz szívvel dobjuk a biohulladékba a földre szóródott ételt. Nos, hogy őszinte legyek, egy részét mégis megmentjük: a kutyusunk, Gili, örömmel megeszi az összes tésztát, ami a Rifuzlban szétesik, és amit Manca hazahoz. A szétszóródott gabonát pedig Božidar tyúkjainak tartogatjuk, akik Lisco alatt szorgalmasan tojnak, és a tojásokat a Rifuzlban áruljuk.

DE FIGYELEM! A fentiak nem azt jelentik, hogy mostantól kedvedre szórhatod szét a tésztát és a gabonát. Gili és a tyúkokról mi gondoskodunk, hogy ne maradjanak éhen.

Éljen tovább a #30dniKosevZaSmeti!

A 30 napos kihívásunk bejelentésében a kihívást „30 nap szemétkosár” névvel illettem, és ezzel elindítottam a #30dniKosevZaSmeti hashtagot. A cél az, hogy ebben a kihívásban mi, Rifuzlarok, ne legyünk egyedül, hanem másokat is ösztönözzünk arra, hogy ugyanezt tegyék.

Ahogy láthatod, megérte, hiszen sokat tanultunk, új ötleteket kaptunk, és talán még valakit is lelkesítettünk. Sikerült nekünk? A kihíváshoz csatlakozott a digitális háziasszonyunk, Klara, aki a Curry and Love nevű blogját írja. Itt megnézheted, milyen élményei voltak a kihívás során. Valószínűleg hamarosan mi is, Manca és én, valami hasonlót fogunk csinálni a saját házi kosarunkkal – ha persze érdekel?

A következő pedig te vagy! Kezdd el még ma a 30 napos kihívást: fotózd le és tedd közzé a saját szemetesedényeidet, jelöld meg őket a #30dniKosevZaSmeti hashtaggel, és vonj be másokat is a hulladékcsökkentésbe! ?